Zavarosban halászók

Ha már az Osztalékvadász fantázianevet választottam az oldalnak, ezért mindig kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel fordulok az olyan írások felé, ami az osztalékok szerepét jelentékteleníteni próbálja, hátha mégiscsak a „pénzügyi szakértők és tanácsadók” zsebében lapul a bölcsek köve.

Van jobb dolog az osztalékoknál? Van bizony. című cikk olvasása után a szomorúság és a szégyenérzet különös keveréke öntötte el a szívemet, mert egy pillanat alatt megvilágosított abban, hogy a Lajtán innen nemcsak az import élelmiszerek minőségi összetevői változnak meg egycsapásra, hanem az elérhető befektetési tanácsadók szolgáltatási minősége is.

Az írás egy hatalmas logikai öngóllal kezdődik, ahol a szolgáltató először büszkén beismeri, hogy „általánosan nem keresi a stabil és magas osztalékfizető cégeket” az ügyfeleinek, majd két érdekességet megoszt az osztalékokkal kapcsolatban:

  1. Hosszútávon az osztalékok felelősek a várható eredmény több, mint 50%-áért.
  2. Az Osztalékarisztokrata cégek folyamatosan felülteljesítették a piaci átlagot, ezért biztosan túlértékeltek.

A hajóskapitányunk tehát – akinek a segítségével át akarunk kelni az óceánon – a következőket tanácsolja nekünk: az utunk során nem kell figyelembe venni a tengeráramlatokat, amik egyébként bizonyítottan a sikeres átkelés 50%-áért felelősek, illetve ne a minőségi, már többszörösen bizonyított vitorlásokat válasszuk az átkeléshez (mert drágák), inkább nézzünk szét a többi hajó között.

Az írás ezután gyorsan rátér az osztalékok helyett mit válasszunk témakörre, és az üdvözítő megoldást a sajátrészvény visszavásárlásokat preferáló cégekben találja meg. A sajátrészvény visszavásárlás azonban kétélű fegyver: csak abban az esetben teremt értéket, ha a visszavásárlási érték (jóval) a piaci érték alatt történik meg, a „túlértékelt” piacon – ahogyan a cikkíró látja a jelenlegi helyzetet – a sajátrészvény visszavásárlások hatalmas károkat tudnak okozni, vagyis olyan fegyver bevetését javasolja a cégeknek, ami pont a legfőbb cél, a részvényesi értékteremtés ellen dolgozik.

Alig tértem magamhoz ezektől a mélyütésekről, már jött is szembe a következő “szakértő”aki az aktívan kezelt vegyes alapokra esküszik, annak ellenére, hogy ezerszer bebizonyították már, hogy ezek a termékek a költségszerkezetük miatt újra és újra csúnyán alulmaradnak a versenyfutásban.

Szerencsénkre dr. Kemény Dénes sokszor elmondta már: az eredményjelző tábla nem hazudik:

Amikor naivan azt gondoltam, hogy a nap hátralévő részét megúszom anélkül, hogy hazai befektetési szektor újabb kihagyhatatlan ajánlatába botlanék, jött az igazi hidegzuhany: bombaként robbant  a jóhír, hogy hamarosan a magyarországi privátbanki ügyfelek is hozzáférhetnek majd közvetve az ÁKK által kibocsátott új állampapírokhoz.

A szomorú megoldás ezzel szemben megint az lesz, ha nem követjük a „jótanácsokat”, hanem egész egyszerűen fogjuk magunkat, felkerekedünk egy államkincstáros kirendeltséghez és nyitunk egy számlavezetési díj mentes, jegyzési, adás-vételi, kamat és törlesztésfizetési tranzakciók után díjat fel nem számoló, készpénzfelvételi díjat nem alkalmazó értékpapír számlát, amire tudunk venni a kívánt állampapírból…

A következő blogbejegyzést reményeim szerint már egy újabb REIT bemutatásáról tudom írni, mert az jóval több örömet okoz.

1 válasz
  1. Zsolt
    Zsolt says:

    Szia!

    Imádom az ingatlanokat, de most nem akarok ingatlant venni, illetve érdekel, hogy lehet a kockázatot csökkenteni, úgy, hogy a bérleti díjak jönnek?
    Beszéljünk!
    dr.Viniczay Zsolt

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük