Gépjárműipar – na ne már!

Pár hónappal ezelőtt egészen biztosan körberöhögtem volna azt, aki arra – a mértéktartó angol fogadóirodák által is teljesen elképzelhetetlen – verzióra fogad, hogy 2018 októberében egy alig több mint 2%-os induló osztalékhozamú, gépjárműiparhoz kapcsolódó cégben való tulajdonszerzés után elégedetten dörzsölni fogom a tenyeremet.

Miért, miért, miért?

Miért, ha nem tudok úgy elhajítani egy kavicsot sem az utcán, hogy ne találnék el vele tucatnyi olyan embert, aki logikusan le tudja vezetni, hogy a gépjárműipar a ciklikus természete miatt nem alkalmas osztalék fókuszú befektetésekre?

Miért, ha tisztában vagyok vele, hogy 2009-ben a Lear Corporation – sok más gépjárműgyártóhoz és beszállítóhoz hasonlóan – csődvédelmet kért? Erre az ingoványra akarom alapozni a családom jövőjét? Hogy lesz ebből kiszámítható, növekvő osztalékfizetés?

Miért, ha a villanyautók egycsapásra tehetik tönkre a hagyományos autógyártók évtizedes versenyelőnyét, teljes paradigmaváltást okozva az iparágban?

Végül: miért, amikor jelenleg is egészen kiváló REIT-eket lehet vásárolni 5%-os induló osztalékhozammal, nagyszerű bérlőkkel, erős pénzügyi háttérrel?

Ugorjunk hát neki, hogy megindokoljuk ezt a lehetetlen vásárt, nézzük most 5. pontban összeszedve az érveinket.

 

  1. Érthető működés, kompetitív előnyök

A Lear Corporation a világ egyik vezető autóülés gyártója, különös tekintettel a prémium kategóriás bőr autóüléshuzatokra. Könnyen beláthatjuk, hogy ülésekre mindig szükség lesz, akár hibrid, akár önvezető, akár kacsalábon forgó lesz a jövő autója. Ugyanezt elmondhatjuk a másik nagy divíziójának, az elektromos rendszerek kapcsán is, vagyis a társaság által gyártott termékekre várhatóan folyamatosan szükség lesz a következő évtizedekben is.

Jelen pillanatban is 17 ország több, mint 2400 mérnöke fáradozik azon, hogy a Társaság által gyártott termékek folyamatos versenyelőnyét biztosítsák: így például olyan intelligens székeket fejlesztenek, amelyek mérik az EKG-t, a testhőmérsékletet, a lehető legjobban csillapítják az ütközési energiákat, stb.  A versenyelőnyüket sokszor megtámogatják a profiljukba eső, komoly szellemi javakat előállító cégek felvásárlásával, így került hozájuk az EXO Technologies, az Arada Systems, vagy éppen az Autonet.

A Társaság vevői között megtalálhatjuk a legnagyobb márkákat: Ford, GM, Audi, Mercedes, BMW, Porshe, WV, Volvo, stb.

Nézzük a versenytársakat:

Ülés

Elektromos rendszerek

  • Aptiv PLC (APTV)
  • Leoni AG (OTC:LNNNF)
  • Molex Incorporated
  • Sumitomo Corporation
  • TE Connectivity (TEL)

Igen, jól látod, a Lear-en kívül nincs olyan más szereplő a piacon, aki mindkét területen jelen van, ez komoly tervezési előnyt jelent a cég számára.

Láthatjuk, hogy az elektromos rendszerek egyre nagyobb részét teszik ki az értékesítésnek, ennek duplán örülhetünk, hiszen az itt elért haszon közel duplája az üléseken elért margin-nak.

  1. Brutálisan erős mérleg

 Elég csak egy pillantást vetnünk a cég mérlegére, önmagában a forgóeszközök értéke gyakorlatilag megegyezik a rövid és hosszó távú kötelezettségek együttes értékével, vagyis gyakorlatilag egy év alatt rendezni tudná a társaság az összes kötelezettségét/hitelét, ha akarná. Az egészen kiváló mérleg mellett a Társaság fel tud mutatni még egy egészen erőteljesen növeknő cash-flow termelést is, vagyis – a versenytársaival összehasonlítva – egészen kiváló helyzetben várhatja a következő gazdasági recessziót. Arról most inkább ne is beszéljünk, ha nem egy visszaesés következik be, hanem a Társaság által vázolt forgatókönyv következik be…

  1. Kiváló osztaléknövekedési kilátások

Mivel az egy részvényre jutó eredményünk (18,59 dollár) bőven fedezi az egy részvényre jutó osztalékunkat (2,8 dollár), ezért az osztalékfizetés biztonsága rendkívül magas, hiszen a kifizetési arány csak 15% körül mozog. Ezt az osztalékot a Társaság várhatóan akkor is ki tudná fizetni, ha 2-3 éven keresztül folyamatosan veszteségeket realizálna. Viszont addig is, amíg eljön ez a visszaesés, a LEA gőzerővel vásárolja vissza a saját részvényeit (az elmúlt 5 évben 85 millióról 66 millióra csökkentette a részvényszámot), a jelenlegi 6.75-ös P/E mutatón ez nem kevés részvényesi értéket tud teremteni.

Az elmúlt 5 évben a Társaság átlagosan évi 28,99%-os osztaléknövekedést tudott femutatni, ami nyilván fenntarthatatlan hosszú távon, a kétszámjegyű emelésekre viszont joggal tarthatunk számot még sok éven át, a következőt már 2019 februárjában várhatjuk.

Az induló osztalékhozam  (2,08%) önmagában messze van az ingerküszöbtől, az oszalékfizetés biztonsága és a várható osztaléknövekedési ütem viszont rendkívül kedvező hosszútávú osztaléktörténetet sejtet  a számomra, aminek végül nem is bírtam ellenállni.

 

  1. Parádés menedzsment

Az elmúlt évtized egyik legjobb CEO-ja, Matt Simoncini ugyan vette a kalapját és érdemei méltó elismerése mellett távozott a cégtől, de jött helyette a mindkét gyártási szegmens igazgatóságában megforduló Raymond Scott, vagyis zökkenőmentesen sikerült megoldani a házon belüli utánpótlást, ez mindig figyelemreméltó egy ilyen méretű cég életében.

Példa az értékteremtésre: a menedzsment egy modell kapcsán leállította az együttműködését a BMW-vel, mert a számok azt mutattták, hogy a tervezett megtérülés nem éri el a kívánt célt, helyette inkább azokra a megrendelésekre koncentrálnak, ahol a részvényesi értékteremtés magasabb fokozatra kapcsolható. Ha voltál már vállalkozó, akkor biztosan tudod, hogy néha az a legjobb döntés, ha nem vállalsz el egy munkát, mégha egy kis ideig komplett idiótának is érzed magad miatta.

 

  1. Beárazott kockázatok

A 6.75-ös P/E mutatónk pontosan jelzi, hogy a piac nem vár kirobbanó eredményességet a gépjárműipartól a következő években, az emelkedő kamatkörnyezetben az újautó értékesítések várhatóan nem fognak rekordokat dönteni, hogy egészen finoman fogalmazzunk. Jelen pillanatban a gépjárműipar hagyományosan erős szereplőit számos kihívás állítja próbatétel elé (villanyautók, önvezető rendszerek), és nem vagyok biztos benne, hogy mindenki egyformán könnyen fogja venni ezeket az akadályokat. A Lear esetében a legnagyobb kockázatot abban látom, hogy 2017-ben az árbevételének 37%-a a GM-hez és a Ford-hoz kötődött, ez mindenképpen komoly kitettséget jelent, annál is inkább, mert mindkét társaság nyakig ül a hosszútávú adósságban, ráadásul több milliárd dolláros K+F programokat is bejelentettek a közelmúltban.

Természetesen további kockázatok is felmerülnek még, a teljesség igénye nélkül:

– Alapanyagok árfolyamváltozása (acél)

– Brexit,

– Árfolyamkockázatok,

– NAFTA egyezmény újratárgyalása,

– Kereskedelmi védővámok (Kína, EU), stb.

 

Összefoglalva:

 A Lear Corporation annak ellenére került be a Classic portfólióba, hogy a gépjárműiparhoz kapcsolódó hagyományos kockázatok mellé most újabb, nem várt kereskedelmi kockázatok is társultak. Az erős pénzügyi helyzet, a klasszis menedzsment és az osztalékfizetés brutálisan biztonságos szintje mégis meggyőzött arról, hogy ez a Társaság még egy több éves recessziós gazdasági környezetben is – ha összeszorított fogakkal is  – de fogja tudni szállítani az egyre növekvő osztalékokat, így évi 73 dolláros hozzájárulásával a portfólió kicsi, de stabil szereplője lett.

 

forrás: http://www.lear.com

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük